Hogyan ismerhető fel, ha társfüggő vagy?
Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a fenti kijelentés az igazi szenvedély bizonyítéka, le kell szögeznünk: a társfüggő kapcsolat egy diszfunkcionális kapcsolati minta, amelyben az egyének pszichológiailag, mentálisan, érzelmileg és akár spirituálisan is függnek egymástól.
Ez a kölcsönösen támaszkodó állapot kifejezetten gyakori szenvedélybetegek (pl. alkohol, szerencsejáték) és alacsony önértékelésű személyek között.
A társfüggőség kölcsönös egymásra utaltsága egy cirkuláris (egymásra mutató, körkörös) dinamikaként képzelhető el leginkább, ahol az egyik fél (a kapó) a másiktól várja érzelmi szükségletei kielégítését, míg a másik (az adó) azért vesz részt a játszmában, mert szüksége van arra, hogy másoknak szüksége legyen rá (így érzi magát fontosnak, ez az ő érzelmi jutalma).
Kettejük közt az egyensúly szemmel láthatóan felborul, azonban mégsem lépnek ki egykönnyen a helyzetből, hiszen mindketten “nyernek” valamit: a kapó irányít, az adóra szükség van.
Miről lehet felismerni, hogy te vagy az adó?
Egy párkapcsolatban teljes mértékben érthető, ha szeretnéd a partneredet boldoggá tenni, azonban ez nem jelentheti azt, hogy a saját boldogságot kizárólag a másik hangulatától válik függővé vagy teljesen lemondasz a saját elvárásaidról. Ne feledd, odaadónak lenni nem egyenlő azzal, hogy feladod magad!
Lássuk, mik az adó szerep tipikus jelei egy társüggő kapcsolatban:
- tojáshéjakon kell lépkedned
- engedélyt kell kérned hétköznapi dolgokra (pl. hogy vehess magadnak valamit)
- te kérsz bocsánatot, akkor is, ha megbántottak
- kényelmetlen dolgokat is megteszel a másikért
- bűntudatod van akkor is, ha ő bántott meg téged
- mások problémáit próbálod megoldani
- elveszted magad a kapcsolatban (pl. úgy érzed, már nem tudsz önálló véleményt alkotni)
- akkor érzed jól magad, ha másoknak szüksége van rád
- kevés időt szánsz magadra
Miért egészségtelen ez a dinamika?
Sajnos még a mai napig sokan magasztalják ezt a fajta viselkedést, mintha az önfeladás különleges érték lenne. Valójában ez nem egészen így van. Az önfeladásnak ez a formája gyakran a felelősség hárításáról és a konfliktusok elkerüléséről szól. Bármennyi áldozattal is jár, bizonyos szempontból „kényelmes” lehet a másikat hibáztatni az életünk (nem ideális) alakulásáért. Ha te töltöd be az adó szerepét a kapcsoaltban, nem kell meghatároznod, hogy ki is vagy te és mit szeretnél…. az identitásod a másik féltől függ függeni, középpontjában pedig a kapcsolat áll. Az egyensúly visszaállításához meg kell fogalmaznod, hogy számodra mik is a legfontosabb célok és értékek az életben és felelősséget kell válalnod önmagad boldogságáért is.
Természetesen attól, hogy valakinek fontos a másik és szeret gondoskodni róla, még nem feltétlenül válik társfüggövé. A kutatások szerint számos hajlamosító tényező járul hozzá, hogy kialakuljon ez a működésmód. Ilyen tényezők lehetnek:
- Biológiai:
Egyesek szerint a társfüggő személy agyának prefrontális kéregrésze nem képes elnyomni az empatikus válaszokat, vagyis túlzottan együttérzővé válik. - Pszichológiai:
A társfüggő emberek jellemzően alacsony önértékeléssel és gyenge énhatárokkal rendelkeznek. Gyakran negatív élettapasztalatok és traumák formálták a történetüket, például olyan szülőkkel nőttek fel, akik sokat veszekedtek, esetleg elhanyagoltság vagy érzelmi bántalmazás áldozatai voltak. - Társadalmi:
A társfüggő dinamikát a női szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások is erősíthetik, miszerint a nőnek ki kell szolgálnia a párja és családja igéyneit.
Mit tehetsz magadért?
Ha úgy véled, jelenleg is egy társfüggő kapcsolat részese vagy, érdemes szakemberhez fordulnod, aki segít kívülről, objektíven látni ezt a dinamikát. Ha jelenleg nem vagy kifejezetten érintett ebben a működésben, de úgy érzed, hajlamos vagy hasonló viselkedésre, próbáld szem előtt tartani a következőket:
- Figyelj az érzéseidre és fejezd ki őket másoknak is!
- Ha nem komfortos egy kérés, mondj nemet!
- Állj ki magadért, vállalva ezzel az esetleges konfliktusokat is!
- Próbálj önállóan saját célokat kitűzni!
