Ismerd fel a toxikus pozitivitást!

Ismerd fel a toxikus pozitivitást!

Az optimizmus egy igazán fontos megküzdési erőforrás, azonban túlzott mértékben káros is lehet. Ha azt tapasztalod, hogy valaki (vagy éppen te magad) folyton a dolgok fényes oldalát igyekszik megragadni és a panaszaidra zsigerből „de legalább…” kezdetű mondatokkal reagál, valószínűleg már toxikus szinten optimista.

A mérgező pozitivitás gyakorlatilag a boldogság és más pozitív érzések túláltalánosítása nem hatékony módon. Ez a folyamat az autentikus emberi érzelmi élmény tagadását, minimalizálását és érvénytelenítését eredményezi.

A pozitivitás túlhangsúlyozása mindössze maszkolni képes az aktuális (negatív) érzelmeket. Sem az érzés kiváltó okát, sem a felmerülő szükségletet nem válaszolja meg (pl. ha unatkozom, ingerekre van szükségem; ha szomorú vagyok, a sírás egy adekvát érzelemkezelési forma).

Emellett a toxikus pozitivitás egy torz elvárást is jelent önmagunk felé: ha egész nap csak a “jó” hatásokat és a pozitív történéseket figyeljük, akkor a normál emberi létezés és élményvilág nagy része fölött szemet hunyunk.

Miből ismerheted fel?

  • maszkolja a valódi érzelmeit
  • megpróbálja csak elfogadni az érzéseit
  • bűntudatot érez az érzelmei miatt
  • minimalizálja mások érzéseit
  • perspektívát és megoldást próbál másoknak nyújtan iaz együttérzés helyett
  • szégyent él át ha negatív érzelmet fejez ki 
  • félrelöki az érzelmeit az “ez van és kész” kiejelntéssel

Mi a gond a toxikus pozitivitással?

  • eltávolít a saját érzelmi világodtól
  • nehezíti a kapcsolódást másokhoz
  • ha nem vagy jól, bűntudatot generál
  • kívülállónak érezheted magad (“mindenki boldog, biztos velem van a baj”)
  • észrevétlenül vagy feszült és ez testi tüneteket okozhat (pl. fejfájás, hátfájás, alvásproblémák, magas vérnyomás, gyomorpanaszok, stb.)
  • a negatív érzelmek összekapcsolódhatnak a szégyennel (takargatnivaló), ezért egyre nehezebben fejezed ki őket és előfordulhat, hogy nem kérsz időben segítséget

Ez a meglepően hosszú lista nem pusztán a józan paraszti észre támaszkodik, hanem számos kutatást végeztek a témában, melyek mind azt igazolják, hogy az elnyomott érzelmek ugyanúgy kifejtik ránk a hatásukat, így a látszat-pozitivitás nem jelent valódi megoldást a problémákra.

Az egyik ilyen kutatási helyzetben két csoportra osztották az alanyokat. Mindkét csoportnak több érzelmileg megterhelő, felkavaró videó jelenetet kellett megnézniük, azonban ezek kifejezésére más-más instrukciót kaptak. Az egyik csoport tagjait arra kérték, hogy videónézés közben hagyják, hogy érzelmeik megjelenjenek, míg a másik csoportnak azt mondták, hogy nézzék meg a filmeket, és tegyenek úgy, mintha semmi sem zavarná őket.

Azok a résztvevők, akik elfojtották érzelmeiket (úgy viselkedtek, mintha semmi sem zavarta volna őket), szignifikánsan magasabb fiziológiai izgalmat tapasztaltak (emelkedett a vérnyomásuk és a pulzusuk, izzadt a tenyerük) (Gross és Levenson, 1997). Ez bizonyítja, hogy bár az érzelmeiket elnyomó személyek ​​hűvösnek és nyugodtnak tűnhettek, de belül elindult bennük a stressz-reakció!

Mit tehetsz ellene?

A toxikus pozitivitás gyakorlatilag egy szűrő, amelyen keresztül csak egy bizonyos spektrumát látod az életednek. Ha szeretnél változtatni ezen a hozzáálláson, első lépésként próbáld meg szélesíteni ezt a skálát: engedd be a kevésbé intenzív vagy egyenesen negatív érzelmeket is. 

  • Naplózd az érzelmeidet! Naponta többször szánj néhány percet arra, hogy megfigyeled és leírod az aktuális érzelmeidet.
  • Próbálj a jelenben lenni és megélni az adott pillanatot!
  • A külső visszajelzések helyett figyelj a saját belső rezdüléseidre, beleértve a testi változásokat is.

Vélemény, hozzászólás?