A munkahelyváltás lélektani költségei

Tölts el úgy egy pár percet, hogy az alábbi szituációval kapcsolatos képet, a képhez társuló hangokat, érzeteket, esetleg ízeket vagy illatokat közel engeded magadhoz! Ami jön az egyes mondatok kapcsán, azt figyeld meg, miközben a távolba révedsz vagy becsukod a szemed.

A szituáció a következő: felmondtál a jelenlegi munkahelyeden. Túl vagy a főnököddel folytatott beszélgetése(ke)n, a felmondási idődet töltöd. A köz nyelvén szólva, az egyik lábaddal még bent vagy, a másik lábaddal már kint, az új munkahelyeden. Igyekszel a tőled megszokott módon végezni a feladataidat annak ellenére, hogy egyre nehezebb.  Törekedsz arra, hogy a még futó projektjeidet le tudd zárni. Utolsó vacsora helyett utolsó ebéd és kávé meghívásoknak teszel eleget. Reggelenként, mielőtt besétálnál az irodaházba, néha megállsz egy pillanatra és ahogy rátekintesz az épületre, eszedbe jut: ez volt az én második otthonom, melynek címe hamarosan megváltozik. Bármilyen érzés vagy testi érzet megjelent benned miközben révedeztél, azt írd le.

Bizonyára felmerült benned a kérdés: mire volt jó ez az egész?!

A munkahelyváltást lélektani szempontból ahhoz tudnám hasonlítani, amikor beleugrunk egy új kapcsolatba rögtön azután, hogy lezártuk az előzőt.

Ha a távozás és a kezdés között csupán néhány nap telik el, akkor előző munkahelyünk korábbi párunkkal hasonló sorsra juthat. Miért? Mert egyik esetben sem szánunk időt az egyedüllétre, az önismereti munkára, ami a gyászra irányul. Az életünkben lejátszódó változások (többek között) elengedésre tanítanak bennünket. Érthető, ha az elengedés folyamatát szeretnénk megspórolni vagy lerövidíteni, hiszen lélektanilag egy megterhelő folyamatról van szó. Azonban vitathatatlan előnye, hogy meg tudjuk élni a jelent, múltunk pedig elfoglalhatja jól megérdemelt helyét az életünkben.

A gyász munka hatékonysága nagyban növelhető vizualizációs technikák elsajátításával, gyakorlásával. A múlt felidézése, újraélése segíti a feldolgozást.

Ugorjunk vissza a gyakorlat során tapasztaltakra! Enyhe szorítást éreztél a gyomrodban, mellkasodban? Végtagjaid megfeszültek? Megfigyelted, hogy a levegővétel néhol nehezedre esik? A fájdalom, szomorúság, vagy harag érzése átjárta egész belsődet? Ezek a testérzetek, érzések valamilyen formában mindenkinél jelentkezhetnek, amikor elhagyja munkahelyét. Bízom benne, hogy egyetértesz velem abban, hogy  minden munkahelynek vannak előnyös oldalai! Egy olyan kolléga, aki miatt nehezen hoztad meg a döntést, egy – egy olyan projekt, amire jó szívvel tekintesz vissza, az asztalod, ahol délután már jó volt ülni, mert odasütött a nap, egy rapid csocsó bajnokság a srácokkal két meeting között, stb. Ami jó volt, azt érdemes csak igazán elgyászolni!

A kellemetlen testérzetek és a negatív érzések egy gyászfolyamat kezdetét jelzik. Az utolsó hetek, napok történéseit érdemes minél többször visszaidézni az utolsó munkanapot követően. Ezáltal megélhetjük a gyász különböző szakaszait: vágyakozhatunk egy kicsit vissza a múltba, sírdogálhatunk, ha épp szomorúságunk kéri a figyelmünket, a harag érzésén túl rálelhetünk egykori főnökünkhöz fűződő pozitív érzéseinkre, megélhetjük ismét azt a felszabadultságot, amit akkor éreztünk, amikor az utolsó munkanap végén elhagytuk az épületet. Mindegyik állapot érvényes, amiben vagyunk és amiben leszünk a felmondást követően. A lényeg az, hogy gyászoljuk el a pozitívumokat és tudatosítsuk veszteségeinket.

A gyászmunka során nem utolsó sorban közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, nagyobb rálátásunk nyílthat szükségleteinkre, ha egy munkahelyről van szó.

A vizualizációs technikák gyakorlása során javaslom pszichológus szakember segítségét igénybe venni. A szakember segíthet a gyakorlat megfelelő kivitelezésében, továbbá a gyakorlat során szerzett sajátélmény feldolgozásához szakmai kíséretet biztosít.