A szégyen és az evészavarok kapcsolata

A szégyen és az evészavarok kapcsolata

Amikor a szégyenről beszélünk, érdemes megkülönböztetnünk két típusát: az internalizált és externalizált szégyent. Az internalizált, vagyis belső szégyen azt jelenti, ahogyan a személy önmagára tekint. Az externalizált szégyen ezzel szemben inkább arról szól, hogy a személy úgy érzékeli, viselkedése másokból undort és elkerülést vált ki. 

Például a nyilvános evéstől való félelem esetén így jelenhet meg:

  • internalizált szégyen – Undorító vagyok, ha megeszem ezt a tál sültkrumplit.
  • externalizált szégyen – Biztosan azt gondolják, hogy milyen undorító, hogy ez a lány túlsúlyos létére még meg is eszi a sültkrumplit.

Ha a szégyen érzése huzamosabb ideig fennáll, akkor krónikus (toxikus) szégyenről beszélhetünk. Ez esetben kiváltó inger nélkül is megjelenik a szégyen, mondhatni ez az alapállapot. A szégyennel átszőtt narratíva automatikusan megjelenik a személy gondolatvilágában és ez érzelmileg meglehetősen sérülékennyé teszi.

Hogyan kapcsolódnak az evészavarok a szégyennel?

 A krónikus szégyen többféle mentális probléma kialakulásával is kapcsolatot mutat. Hozzájárul a depresszió, a szorongásos zavarok, valamint az evészavarok hatásmechanizmusához is.

A kutatások szerint az externalizált forma az anorexiában, az internalizált szégyen pedig a bulimiában jellemző. A legjelentősebb hatása pedig a testhez kötött szégyennek van, minden evészavar esetén.

A testhez kapcsolódó szégyen szintén két nagy csoportra osztható:

Az egyik típus az aktuális testmérethez kapcsolódik (current bodily shame), míg a másik a lehetséges hízáshoz kapcsolódik (anticipated bodily shame).
Előbbi főleg a falásrohamokkal áll kapcsolatban (binge eating disorder, bulimia nervosa), míg utóbbi azokban az evészavarokban figyelhető meg, melyek a hízás elkerülésére irányulnak (testedzésfüggőség, orthorexia nervosa, anorexia nervosa).

Sajnos az evészavarok legtöbbjében a szégyen nem csak a rizikótényezők között szerepel, hanem az ördögi kör fenntartója is. Hiszen az anorexia esetén a szégyen elkerülésének “legjobb” módjává a koplalás válik, a bulimia és a falásrohamok esetén pedig egyedül a kompenzáló viselkedés tudja csökkenteni átmenetileg a szégyenérzet súlyát.

Hogyan lehet szabadulni a krónikus szégyentől?

Láthatjuk, hogy a krónikus szégyen számtalan negatív hatással bír, mégis nehéz tőle szabadulni, mivel könnyedén gyökereket ereszt a gondolatainkban.

Az evészavarok esetén különösen nehéz a helyzet, hiszen olyan alapvető szükséglethez kapcsolódik, mint az evés. Illetve anorexia esetén olyan természetes változásokat utasít el zsigeri szinten, mint a nővé válás és a nemi érés (a szégyen a test változásaira irányul).

Ahhoz, hogy ezeket a területeket “felszabadíthassuk” az életünkben, meg kell tanulnunk a kritikus belső hang helyett elfogadással és ön-szeretettel fordulni saját magunk felé. Az öngondoskodás minden formája nagy segítség ebben a változásban: figyeljünk érzelmi szükségleteinkre, mentális feltöltődésre és a testi igényeinkre egyaránt.

Ha még többet szeretnél tudni a krónikus szégyenről, kattints ide és ide.

Vélemény, hozzászólás?