![](https://budapestmental.hu/wp-content/uploads/2023/03/andrik-langfield-kCQwY1rd6I-unsplash-scaled.jpg)
Krónikus szégyen a párkapcsolatokban
A lelki alapszükségletekben számos ambivalenciát fedezhetünk fel: egyszerre vágyunk arra, hogy valahová tartozzunk és arra is, hogy kitűnjünk a többiek közül. Szeretnénk önállónak érezni magunkat, ugyanakkor jól esik hátradőlni és rábízni magunkat a társainkra. Érdekesnek, izgalmasnak szeretnénk láttatni magunkat, miközben a kiszámíthatóság igénye is bennünk van.
Néha kifejezetten nehéz felismerni, melyik oldal dominál vagy hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt ebben az ellentmondásban. Különösen igaz ez, ha valaki korai sérüléseket szerzett.
![](https://budapestmental.hu/wp-content/uploads/2023/03/jakob-owens-M0M-FR2iedk-unsplash-1024x683.jpg)
Sokat emlegetett klisé, hogy az ember társas lény. És akármennyire is leegyszerűsítő ez a mondat, van igazság benne. Az újszülött kiszolgáltatottan érkezik a világra, egyedül az ösztönei képesek megvédeni, melyek azt mondják: nyerd el egy felnőtt tetszését, kapcsolódj hozzá, keress biztonságos védőhálót!
Ez az alapvető vágy a szeretetre és a kapcsolódásra ideális esetben a biztonság élményével kötődik össze (“jó odabújni máshoz, megnyugtató az emberek közelsége”).
Ha azonban egy kisgyerek nem kap megfelelő (elfogadó) választ a közeledésére és az igényei kifejezésére, netalán kiszámíthatatlan, hogy a szülői szeretet mikor érhető el és mikor nem (pl. függő szülő esetén), sérüléseket szerez és ijesztővé fog válni számára a kapcsolódás lehetősége. Tehát a várt biztonság ellenkezőjét éli meg: megmutatta magát, feltárta, hogy szükségem van valamire, de magára hagyták.
Ezt a sérülékenységet, az elutasítástól való félelmet és a szégyent viszik tovább a kötődési problémákkal küzdő felnőttek.
Mi történik a korai tapasztalatokkal?
A korai kapcsolódásokban megtapasztalt minta belsővé válik és számtalanszor megismétlődhet.
A személyek vágynak a kapcsolódásra és a szeretetre, amit gyerekként nem kaptak meg, ez azonban félelmetes, hiszen sérülékennyé teszi őket. Szégyellik, hogy “nem tudnak normálisan kapcsolódni”. Ebből aztán egy ördögi körforgás alakul ki, ahol a személy szégyelli a vágyait (pl. a szeretet, elismerés, kapcsolódás iránti vágyat), ezért nehezebben fejezi ki őket és nem tesz aktív lépéseket (pl. nem kezd el ismerkedni).
A fent leírt kötődési mintával együtt sajnos magát a szégyenérzetet is belsővé tudjuk tenni, ezt nevezzük krónikus szégyennek, ami az élet minden területét, így a párkapcsolatot is átszőheti. Miről ismerheted fel, ha valaki a párkapcsolatában is krónikus szégyent él át?
- Nagyon kritikus önmagával szemben, egy belső hang szinte mindenért lehordja
- Magas mércéket támaszt önmagával (és a párjával) szemben. Tudja, hogy milyennek “kell” lenni egy kapcsolatban
- Teljesítmény-helyzetként tekint a kapcsolatára: sikerekben és kudarcokban gondolkodik
- Feladja önmagát, nem fejezi ki és nem gondoskodik az igényeiről
- Eltűri a bántalmazó viselkedést is, hiszen a kritikus belső hangja őt hibáztatja az agresszor helyett
- Titkolózik a barátai előtt, mert szégyelli a kapcsolatát
- Egyre inkább befelé fordul
Hogyan jelentkezik midnez a hétköznapokban?
A tünetek változatossága is jól mutatja, hogy a hasonló tapasztalatok ellenére az emberek nem ugyanazon a módon próbálnak megküzdeni a szorongásaikkal. Legegyszerűbben 3 különböző stratégiát különíthetün kel:
- Az emberekhez közelítő stratégia követői úgy próbálják elkerülni a szégyent, hogy mindenben alkalmazkodnak másokhoz. Extrém mértékben kerülik a konfliktusokat és szinte automatikusan nyomják el a saját érzéseiket. Így valóban megvédhetik magukat a konfrontálódástól, ezzel együtt azonban elvesztik annak is a lehetőségét, hogy önmagukért szeressék őket (ami építené az önértékelésüket)
- A második stratégia az emberekkel szembemenő. Ők azok, akik a leghangosabban képviselik álláspontjukat és semmiben nem alkusznak meg. Nagyon függetlennek és határozottnak tűnnek, ez azonban a legtöbbször csak álca, belül megmaradnak a félelemteli gondolatok.
- A harmadik csoport tagjai az emberektől eltávolodó, elkerülő stratégiát választják, vagyis úgy próbálják megvédeni magukat a megszégyenüléstől, hogy nem alakítanak ki kapcsolatokat. A hatás garantált, de sajnos túl nagy árat kell fizetniük, hiszen lemondanak a korrektív élmény lehetőségéről is.
![](https://budapestmental.hu/wp-content/uploads/2023/03/kelly-sikkema-f_aHTIof44U-unsplash-1024x683.jpg)
Hogyan segíthet mindezen a terápia?
A terápia nem pusztán naprakész szakmai tudással és gyakorlatias módszerekkel, hanem magával a terápiás kapcsolattal is segíti a kötődési problémák feloldását.
A terapeutával való munka segít megtapasztalni egy elfogadó kapcsolatot, ahol minden érzelemnek helye van. Emellett a terapeuta megmutatja, hogy még a legintenzívebb érzelmek is elbírhatók és szabályozhatók. Segít eligazodni a kesze-kusza gondolatokban, képes másfajta perspektívát adni egy-egy helyzethez és nem utolsó sorban, képes elfogadni azt is, ha elakadtál, de azt is, ha kifejezetten lelkes vagy.