Hogyan hat a túlgondolás a döntéseinkre?

Tudtad?
Az emberek átlagosan 35000 döntést hoznak naponta.

Már az ébrenlét első pillanatától ingerek, információk árasztanak el minket, melyeket folyamatosan feldolgozunk és beépítünk a döntéshozási folyamatba. Ez a feladat már önmagában is fárasztó, hát még akkor, ha hajlamosak vagyunk a túlgondolásra!

A legtöbben fontosnak tartjuk a tudatosságot döntéseink meghozása során, hiszen szeretnénk a „legjobb” megoldást megtalálni. Azonban nem szabad túlságosan ráfeszülni a „jó döntésre”, mert ezzel könnyen az analízis paralízis csapdájába sodorhatjuk magunkat.

Mit is jelent az analízis paralízis?

Gyakorlatilag egy olyan gondolkodási hibáról van szó, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a döntési helyzetnek és megpróbálunk minden egyes szempontot kielemezni. Még azokat is, amik egyáltalán nem relevánsak vagy csak nagyon kis eséllyel játszhatnak szerepet a döntésünk sikerességében.

Minél több ilyen információt gyűjtünk, annál megterhelőbb lesz a döntés meghozása. Zavarttá és feszültté válunk, ez pedig könnyen eredményezheti a bénultság állapotát: a gondolataink csak kavarognak, de nem tudunk kilépni az útvesztőből.

Hogyan ismerheted fel ezt az állapotot?

Az analízis paralízis gyakran nem csak kognitív, hanem testi tünetekkel is együtt jár.

A beszűkült gondolkodás és rumináció (rágódás) mellett a szapora szívverés, izzadás, alvási nehézségek és kimerültség is jelezhetik ezt a problémát. Nem ritka továbbá a fókuszvesztés, a koncentrálási nehézség és a motiválatlanság sem.

Mi okozhatja?

A leggyakoribb tényezők:

• merev gondolkodás
• perfekcionizmus
• megfelelési kényszer (people pleaser személyiség)
• önbizalomhiány
• túlzott empátia (mindenki szempontját megpróbálod figyelembe venni)

Hogyan oldhatod fel a feszültséget?

Ha észrevetted, hogy az analízis paralízis csapdájába estél és még azt is beazonosítottad, hogy milyen tényezők járultak hozzá, már nincs nehéz dolgod 😊

Ha úgy érzed, a merev gondolkodásod sodort ilyen helyzetbe, próbálj meg kilépni a szituációból és távolabbról szemlélni a helyzetet. Ez a „helikopter üzemmód” nem csak térben, hanem időben is működhet. Íme néhány ötlet:

• Gondold át, hogy mekkora jelentősége lesz a döntésednek néhány nap vagy hét múlva!
• Próbálj ki-zoomolni a képből! Mik a legjelentősebb elemek, mi az, ami azonnal feltűnik neked erre a problémára gondolva?
• Tágítsd a perspektívát! Mit gondolsz, az életed mekkora területét érinti ez a kérdés?

Perfekcionizmus és megfelelési kényszer esetén két dolgot érdemes mindenképp beépíteni a döntéshozási rutinodba: szabj (nem túl tág) határidőket és hagyd abba mások véleményének kikérését!

Ne feledd, elég információra van szükség, nem pedig minden információra. És elég jó döntésre, nem a lehető legjobb vagy mindenkinek tetsző megoldásra 😊

Hasznos lehet még a nézőpontváltás is, minden elakadás esetében.

Próbálj meg egy közeli ismerősöd, barátod bőrébe bújni és gondolj bele, ő mit tenne ilyen helyzetben! Ugyanígy segíthet az is, ha fontolóra veszed, vajon te milyen tanácsot adnál egy barátodnak, aki hasonló döntési kérdéssel küzd.

„Ez csak egy döntés”

Összességében elmondhatjuk, hogy a túlgondolás jelentősen lassítja a döntéshozást. Sőt, akár teljesen ellehetetleníti azt!

A bénultság állapotából sokszor kifejezetten nehéz kiszabadulni és sajnos minél tovább ragadunk benne, annál több frusztrációt és szorongást okoz. Aki gyakran kerül ebbe a helyzetbe, egy idő után halogatóvá válhat bármilyen döntéssel szemben.

Ha úgy érzed, neked is görcsbe rándul a gyomrod a döntés szó hallatán, próbálj minél reálisabb maradni!

Valószínűleg a korábbi negatív élmények miatt alacsonyabbra értékeled magad, mint kellene, a döntéshozáshoz kapcsolódó hiedelmeid pedig elhitetik, hogy egy extra jelentős, felelősségteljes dologról van szó, ami mindenre hatással van. Ez biztosan tévedés 😊 Az igazság a kettő között lehet: kompetensebb vagy, mint gondolnád, és a legtöbb döntés sem jár hatalmas felelősséggel. Még a hibák is kijavíthatók, korrigálhatók, és legtöbbször az idő dönti el, hogy melyik út bizonyul a legsikeresebbnek. Hiszen naponta 35.000 helyzetben mégsem lehetünk egyaránt sikeresek és nem is áll minden szükséges információ a rendelkezésünkre, amikor dönteni kell.