A szezonális depresszió egy ismeretlen eredetű mentális probléma. Feltételezések szerint a kialakulásában szerepet játszanak a genetikai, életkori sajátosságok, valamint a szervezet kémiai egyensúlya.

Az érintettek sokszor számolnak be a napok összemosódottságáról és a vánszorgó, súlyként rájuk nehezedő időről. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük , hogy kialakulásához a szervezet biológiai órájának (cirkadián ritmus) felborulása is hozzájárul.

Ez a belső óra felelős az élettani folyamatok (pl. alvás-ébrenlét, éhség) szabályozásáért. Ha a napfény hiánya megzavarja a rendszert, az kihatással van a közérzetünkre, az alapvető testi és hormonális működésünkre.

Emellett a világos és sötét órák arányának megváltozása a melatonin- és szerotonin szintet is képes csökkenteni.

Ezek az ingerületátvivő anyagok az energiaszintért és a hangulatért felelősek. Ha megváltozik a mennyiségük, az aluszékonysághoz és levertséghez vezethet.

Típusai

Az őszi-téli típus

Ez a forma az őszi hónapokban jelenik meg és a szezonális depresszió klasszikus formájának tekinthetjük, mely a rövidülő nappalok hatására alakul ki.

Főbb tünetei:

• reményvesztettség
• ingerlékenység
• tartósan fennálló rossz hangulat
• csökkent energiaszint
• szociális elszigetelődés, társas kapcsolatok elhanyagolása
• aluszékonyság, fokozott alvásigény
• érdeklődési kedv elvesztése az addig kedvelt dolgok iránt
• étkezési szokások megváltozása, különös éhség a szénhidrátokban gazdag ételek iránt
• súlygyarapodás
• koncentrálási és döntéshozatali nehézség

A tavaszi-nyári típus

Ez a forma sokkal ritkább és éppen ezért nehezebben felismerhető. Megjelenése leginkább a „mániás” tünetekhez hasonlatos:

• szorongás
• álmatlanság (insomnia)
• ingerlékenység
• nyugtalanság
• súlygyarapodás
• étvágytalanság
• megnövekedett szexuális étvágy

A fentieket olvasva bizonyára benned is megfogalmazódott, hogy a feltételezett kiváltó okok nagy részére nincs hatásunk. Éppen ezért a szezonális depresszió esetében a leghatásosabb, ha megismerjük a tüneteket, és gyanú esetén megfigyeljük a saját tapasztalatainkat. Ha úgy véljük, enyhébb szinten, de érintettek vagyunk, akkor a tervezés, a tudatos felkészülés és a testi-lelki jóllétünkre irányuló fokozott figyelem megoldást jelenthet.

Azonban ha súlyosabb és időben elnyúló problémáról van szó, nem feledkezhetünk meg az orvosi, pszichológiai konzultációról sem! A következő részben a kezelési lehetőségeket összegezzük röviden.