Rajongás vagy szerelem?

Rajongás vagy szerelem?

Életünk során számos romantikus kapcsolatban lehet részünk, kezdve a kamaszos szerelmektől a nyári kalandon át a „soha véget nem érő” történetekig. Minden kapcsolat lehet más és más, intenzitását és mélységét tekintve is. A biztonság iránti vágyunk mégis sokszor azt mondatja velünk, hogy létezik egy bizonyos fajta szerelem, amit keresnünk kell.

És ez rendben is van, egészen addig, amíg reálisak az elképzeléseink erről a szerelemről 😊

De mivel egy nagyon összetett érzésről van szó, talán nem lep meg titeket, hogy ritkán maradunk a realitás talaján, ha a romantikáról van szó. Az egyik leggyakoribb félreértés, amikor a szerelmet a rajongással azonosítják. Tévesen. Ez pedig számos frusztrációhoz és elégedetlenséghez vezethet.

Beatles rajongók eufórikus állapotban

Lássuk, mi is a különbség a két érzés között!

A rajongás rendszerint egy felfokozott érzelmi állapot, amit heves érzelmek, cikázó gondolatok és magas szintű szenvedély jellemez. A rajongó személy általában túláltalánosítva, meglehetősen pozitív fényben látja rajongása tárgyát (bizony, előfordulhat, hogy nem is az „igazi” énjét veszi észre a személynek, hanem valamilyennek látni akarja és ezt vetíti rá).

Ez az érzés sokszor átfedést mutat a párkapcsolatok kezdeti időszakával, azzal a bizonyos rózsaszín köddel, majd a későbbiekben csillapodik a mértéke és átalakul racionálisabb kapcsolattá.

Amennyiben ez így van, az szuper 😊 Hiszen a kapcsolat mélyülését, az intimitás fokozódását is jelenti egyben! Tulajdonképpen ezt nevezhetjük szerelemnek: kapcsolódás valakihez, akinek a hibáit is látjuk és elfogadjuk, sőt, ezzel együtt szeretjük őt. Melegséggel és bizalommal fordulunk hozzá, őszinték tudunk lenni.

Jól hangzik, nem igaz?

Sokan mégis ezen a ponton megrettennek, mert azt hiszik, hogy a rajongás vége egyenlő a kapcsolat végével is. Valamiért úgy vélik, hogy a romantikus kapcsolatokhoz elengedhetetlen a perzselő tűz, még akkor is, ha ez mindent feléget…

Ez a félreértés legtöbbször a közösségi oldalak és filmek leegyszerűsítő kapcsolatábrázolásából fakad. Ahol minden izgalmas, újszerű, megismételhetetlen. Persze egy-egy képben vagy másfél órában sűrítve ez működőképes, de a valóságban nem.

Gondoljunk csak bele!
Mit eredményezne, ha folyamatosan rajongó szeretettel fordulnánk valakihez?

Folyamatosan fent maradna köztünk a távolság. Ha tökéletesnek látom (akarom látni), akkor félrefordítom a fejem, ha olyasmit tesz, ami nem illik bele a képbe. Ettől érezheti meg nem értettnek is magát, ami a bizonytalanság növekedésével jár.

Ugyanígy, bennem is fokozódhat a feszültség, ha azt hiszem, hogy a másik tökéletes, és nekem ki kell vívnom az elismerését. Sokszor ez a félelem túlzott féltékenységgel, érzelmi zsarolással is járhat, ami szintén inkább kapcsolatromboló hatásáról ismert.

Egyszóval: a rajongás nem lehet hosszú távon egy kapcsolat alapja.

Na de akkor melyik igaz rám?

Ha szeretnéd megkülönböztetni, hogy rád melyik érzés jellemző inkább, ezt az egyszerű összehasonlítást érdemes alapul venned:

A rajongás

  • felszínes
  • érzelmi hullámvasút jellemzi
    (ha nincs veled, szorongsz)
  • nagyon intenzív (eufórikus)
  • a partner legjobb oldalát látod
  • fantáziaképet dédelgetsz (pl. a jövővel kapcsolatban)
  • testi tüneteket is okozhat
    (étvágytalanság, alvászavar)

A szerelem

  • mélyebb kapcsolódás
  • csendes, kiegyensúlyozott
  • őszinte és intim
  • a partneredet embernek látod, nem egy tökéletes lénynek
  • reális képed van a lehetséges közös jövőről
  • a hibákat, nehézségeket is figyelembe veszed

Ha úgy érzed, gyakran vannak félreértéseid, túlzó elvárásaid egy romantikus partnerrel kapcsolatban, érdemes megismerned a kötődési mintáidat és a családból hozott hiedelmeket. Ebben nagy segítséget nyújthatnak bizonyos pszichoedukációs könyvek vagy a pszichológussal végzett önismereti folyamat.

Vélemény, hozzászólás?